A héten 25 éves lett a HammerFall – Renegade című albuma. A svéd csapat ezzel a lemezzel szintet lépett – minden értelemben.

A tavalyi, Powerwolf vendégeként végigvitt turnén láttam őket az MVM Dome-ban. Vártam ezt a találkozást: egyrészt, mert valahogy eddig elkerültük egymást, másrészt, mert becsülöm bennük az állhatatosságot, a hajlíthatatlanságot, a törhetetlenséget. Hogy végig kitartottak az elveik mellett. Nem mondom, hogy minden lemezük, minden daluk betalált nálam, de akadnak olyan pillanataik, amikor talpra ugrottam és léggitárt ragadtam.

Az 1993-ban, a svédországi Göteborgban alakult power metal zenekar harmadik albuma volt a Renegade, amely meghozta az áttörést. Hogy pontosan miért, nehéz megmondani – talán csak azért, mert ezúttal különösen jó dalokat írtak. Mindenesetre ők maguk is érezték, hogy változtatni kell. Merész lépésként kiléptek a komfortzónájukból, és ez egyértelműen jót tett a lemeznek: szakítottak a göteborgi Fredman Stúdióval, és Nashville-be vitték a felvételeket. A produceri munkát Michael Wagener vállalta, aki jó  név a szakmában.

A lemez felállása:
Joacim Cans – ének
Oscar Dronjak – gitár
Stefan Elmgren – gitár
Magnus Rosén – basszusgitár
Anders Johansson – dob

Dalról dalra

A Templars of Steel vészjósló nyitásából bontakozik ki, középtempós, himnikus darab, középkori hangulatú, csatába hívó refrénnel.
A Keep the Flame Burning gyorsabb, vérbeli heavy metal: tempó, dallam, gitárszóló, közönségénekeltető refrén – minden a helyén van.
A Renegade, a címadó tétel, a lemez legjobb dala: jól megkomponált heavy metal panelekből építkezik, mégis egésszé áll össze. Erő, lendület, dallam – ez a HammerFall esszenciája.

Ehhez képest a Living in Victory kissé átlagosabb nóta, bár a középrész kifejezetten jól sikerült.
A lemez legnépszerűbb száma az Always Will Be, egy lírai, érzelmes darab, Joacim Cans remek énekteljesítményével. Népszerűsége vitathatatlan, mégis – nálam valami hiányzik belőle.
A The Way of the Warrior harcosabb tematikájú, lendületes, szerethető dal, jó ritmusokkal és harmóniákkal.
A Destined for Glory duzzad az erőtől – vérbeli HammerFall-szerzemény, emelkedett és epikus.
A The Champion tartja a színvonalat: pontosan azt adja, amit a zenekartól vár az ember – klasszikus, felemelő heavy metal.
A Raise the Hammer instrumentális tétel, sodró lendületű, és nem is hiányzik belőle az ének.
A záró A Legend Reborn pedig újra a csúcsra emeli az albumot – menetelős, harcos, erőteljes zárás.

A zenekar egy interjúban megemlítette, hogy a Renegade nemcsak nekik jelentett új korszakot, hanem a metal világában is mérföldkő volt.

A kritikusok azonban megosztottak voltak: sokan erős, szerethető anyagnak tartották, kiemelve Wagener munkáját, ami egyértelmű előrelépés volt a hangzásban. Mások szerint viszont a lemez elvesztette a korai albumok lendületét, és túl sok a középtempós, biztonsági játékot játszó dal. Akadt, aki úgy vélte, hogy a HammerFall a Legacy of Kings után „kreatív kényelmi zónába vonult”.

A rajongók viszont máig tökéleteshez közelinek tartják a Renegade-et – még ha a szövegek néhol egyszerűek is. Sokaknak ez volt az első HammerFall-lemezük, így különleges helyet foglal el a szívükben.

Rajongói visszhangokból

„A Renegade dalai olyanok, mint acélba öntött himnuszok, amelyeket a szél fúj át a svéd felföldeken.”
„A Renegade az a lemez, amitől úgy érzed, te vagy a kiválasztott – még akkor is, ha közben az esőben a buszra vársz.”

Érdekes módon Amerikában nem tudták igazán megvetni a lábukat, de Európában siker lett az album. Svédországban a slágerlista élén debütált, több mint 30 000 eladott példánnyal aranylemez lett. A bevezetőben említett budapesti koncerten Renegade-et játszottak el a lemezről. A legsikeresebb szerzemény pedig az Always Will Be, amely a népszerű videómegosztón 8,3 millió megtekintésnek tart.

Összegzés

Leszögezhetjük, hogy a Renegade a HammerFall pályájának fordulópontja. Néha lehet kissé klisés vagy kiszámítható, de az albumon minden hangon érződik a szív és az elhivatottság.
A tudatosan leegyszerűsített, himnikus irányváltás nem újraértelmezte, hanem megerősítette a zenekar identitását.