Azt nem tudom, hogy a globalizáció előtti világban eljutott volna-e hozzám a chilei mapuche nemzetségből származó Mawiza zenekar Ül (Éneklés) című albuma – annál is inkább, mivel a banda nemrégiben hazánkban is fellépett.

Ha dél-amerikai groove metalról beszélünk, erős őslakos gyökerekkel, akkor a Sepultura neve ugorhat be elsőként. Érdekes módon nekem viszont inkább a finn Korpiklaani jutott eszembe. Nem zeneileg – hiszen hangzásban kevés közük van egymáshoz, leszámítva némi vokális hasonlóságot – hanem inkább a koncepció miatt. A Mawiza zenéje ugyanis mélyen átitatott a mapuche kultúra szellemiségével, hagyományaival és történelmével, nemcsak hangzásában, hanem filozófiájában is. Ha mégis kellene zeneileg és nem csak zenei (maori hagyományok) párhuzamot vonni, akkor az új-zélandi Alien Weaponry ugrik be.

A chilei srácok harmadik albuma az Ül. A zenekar eredetileg Nunca Seremos Dichosos néven alakult 2014-ben, majd 2021 óta működnek Mawiza néven.

A zenekar tagjai:

• Awka – ének, gitár
• Txalkan – dobok
• Karü – gitár
• Zewü – basszusgitár

A társulat – gyökereit őrizve – mapuzungu nyelven adja elő mondanivalóját, amelynek fő üzenete: a természet tisztelete, a biodiverzitás megőrzése és az ősi spirituális egyensúly visszaállítása. A zenekar szerint a nyelvük nem puszta nosztalgia, hanem az ellenállás szimbóluma és a jövő kulcsa.

Játszottak már olyan nevek előtt, mint a Gojira, a Mastodon vagy a Mercyful Fate.

Az Ül dalai súlyosak, helyenként nyomasztóak, és a groove metal mellett a metalcore hatása is érződik. Ehhez társulnak az ősi népzenei elemek, motívumok. Van, ahol ezek a gyökerek erősebben kiemelkednek – például a Lhan Antü vagy a Kalli Lhayay esetében. Nekem személyes kedvenceim közé tartoznak a Ngulutu, a Nawelkünuwnge, a Mamül Reke és a Wenu Weychan – már a számcímek is magával ragadóak.

A dalokban a természet hangjai mellett megjelenik Fabiola Hidalgo is, aki négy számban spirituális hangjával tovább erősíti a rituális jelleget. Az album záródalában, a Ti Inan Paw – Pawkan-ban pedig Joe Duplantier a Gojira énekes-gitárosa is vendégszerepel.

A lemez vastagon, öblösen szól, és a zenei teljesítmény – főleg a gitárosoké – kifejezetten kiemelkedő.

Ahogy a zenészek egy interjúban fogalmaztak: a lemez minden egyes dala rituális pillanat, amely a természethez, az ősi szellemekhez és a közösségi ellenálláshoz kapcsolódik. Az Ül nem csupán egy album, hanem egy kiáltás a múltból, amelyet az ősök súgtak, a nyelv és őseik gyökerei miatt, különleges is. A „éneklés” egy jó lemez.