A Malevolence kapcsán már szóba került, hogy a srácok saját kiadót alapítottak, azzal a céllal, hogy segítsék a feltörekvő vagy épp arra érdemes zenekarokat. Ez az MLVLTD Music, amely gondozásában jelent meg a southamptoni Desolated legfrissebb albuma, a Finding Peace.

Nem mondanám, hogy a hardcore az első számú zsánerem, viszont időnként elkap a stílus dühös, agresszív, lendületes energiája. Most is ez történt – a Desolated egyszerűen jókor volt jó helyen.

A zenekar 2007-ben alakult, és a Finding Peace már az ötödik nagylemezük. A brit banda a mélyre hangolt gitárokkal, kétlábdobos témákkal és groove-orientált, kemény megszólalással operál. Szövegviláguk középpontjában a társadalmi feszültségek, mentális küzdelmek és a rendszerkritika áll. A Desolated alulról építkezett: eleinte házibulikban és kis klubokban játszottak Southamptonban, és innen jutottak el odáig, hogy mára kvázi kultstátuszba kerültek a szigetországi hardcore színtéren.

A zenekar tagjai:

• Paul Williams – ének
• Rich Unsworth – gitár
• Ethan Gardener – basszusgitár
• Mitch White – dob

A tagok ma már különböző városokban élnek, ami nehezíti a közös munkát – de a lendület nem tört meg.

Tíz dal, 23 perc – tömör, lényegretörő hardcore. Nem egy maratoni lemezről van tehát szó. Az album erősen indul, a közepe kicsit leül, de a végére újra felszívja magát. Nem állítom, hogy nem sablonos, sőt, helyenként bizony monoton, mégis van benne valami, ami hallgathatóvá teszi.

Az első három dal kifejezetten erős:

• "Lesson",
• "Bite Down",
• "Glass Ceiling" (ez utóbbi szaggatott ritmusával különösen emlékezetes).

A "Bite Down" talán a legerősebb tétel: kalapálós, feszes, zúzós – egy pillanatra még a Slipknot is beugrott róla –, a dal közepe viszont karaktert vált, érdekes törést adva a szerkezetnek.

A középső blokk gyengébbre sikerült: a "Never Enough" és az "Endless Betrayal" kissé paneles, klisés.

A hajrá viszont újra erőre kap: a "Victim 2.0" – amely egy 2024-es kislemezdal újraértelmezett változata – kifejezetten jól sikerült, súlyos, feszes, és hozza azt az energiát, amit a lemez elején megszoktunk.

A lemez címe, Finding Peace, Rich Unsworth gitáros szerint arra utal, hogy minden ellenségeskedés, konfliktus után valahogy meg kell találni a békét – ez az az üzenet, amit a zenéjük képviselni kíván.

Nálam a Desolated, Finding Peace albuma egy kikacsintás a műfajra, volt hozzá hangulatom, tulajdonképpen tetszett is, de nem valószínű, hogy újra pörögni fog a lejátszómban.