Egy kijelentéssel kezdeném:
A Csipkerózsika-álmát alvó System Of A Down gitárosa, Daron Malakian új lemeze, a Addicted to the Violence egy igazán jól sikerült dalgyűjtemény. Az is igaz viszont, hogy egyfajta „soft” SOAD-album benyomását kelti: több olyan dal is szerepel rajta, amit a fő zenekar is simán eljátszhatott volna. De ez egyáltalán nem baj — sőt.

A tíz számos korong Daron harmadik szólólemeze, ami ráadásul épp az ötvenedik születésnapjára jelent meg. A gitáros-énekes ezúttal is több hangszeren játszik: ének, gitár, basszusgitár az ő kezében van, társai pedig Orben Babayan billentyűs hangszerek és Roman Lomtadze dobok.

Egy interjúban Daron elmondta, hogy még a pandémia alatt kezdte el felvenni az új anyagot, de a végeredmény hangzásával nem volt elégedett — ezért az ének kivételével újravette az egész lemezt.
Az Addicted to the Violence fő jellemzői: energia, atmoszféra, dallam.

A bevezetőben tett kijelentésem, miszerint több dalt is játszhatott volna a System Of A Down, egyértelműen igazolódik az alábbi szerzemények hallatán:

• Killing Spree – Ezzel indul a móka. Kicsit punkos, viszont black metalos blastbeat is felbukkan benne. Lendületes, nyers nyitódal.
• Satan Hussein – Annyira SOAD-hangulatú, hogy szinte vártam, mikor lép be Serj Tankian.
• The Shame Game – Remek hangulat, eltalált refrén, a sampler vagy szinti pedig kiváló atmoszférát teremt.
• Destroy the Power – Ezt előzetesként már hallottam: zúzós, jó zenei megoldásokkal.
• Imposter – Az album egyik csúcspontja: lüktetős, húzós, ragadós refrénnel.
• Watch That Girl – Egy pulzáló, feszes szerzemény.

Ezután jönnek azok a tételek, amelyekben kevesebb a SOAD-hatás — bár ez nem meglepő, hiszen Daron Malakian a zenekar egyik fő dalszerzője. Nem tud, vagy talán nem is akar kibújni a bőréből – és ez így is van rendjén.

• Done Me Wrong – Él, mozog, jól működik a refrén is.
• Your Lives Burn – Egy árnyalattal halványabb a többihez képest.
• You Destroy You – A lemez egyik legerősebb tétele: hangulatos, mediterrán–keleties gitárdallam vezeti, mégis húzós.
• Addicted to the Violence – A zárótétel egy lebegős darab: hol csak lebegünk, hol pedig nézzük a felettünk rohanó felhőket.

A lemez hangzása kiváló, a hangszeres játék szintén kiemelkedő. A sok apró (és nem is annyira apró) zenei színezés és részlet csak még izgalmasabbá teszi az albumot.

Összességében: kellemesen System-es, de önálló karakterrel.
Az Addicted to the Violence szerethető, még ha nem is katartikus – Daron azonban egyértelműen megmutatta, hogy egymaga is képes az anyazenekar szintjén zenélni.